3. rész ~ "ahj, elmondanád végre a szabályokat?!"

Sziasztok!
Bocsi ha rövidek a részek csak még nagyon az elején vagyunk! De idővel lesznek hosszabbak is, főleg hogy most nyáriszünet van:D Jó olvasást! Puszi: Eszti,Szandi

Előző részből:

-Isabella, Rock hol a fenébe vagyon-kérdezte mérgesen Zayn. (igen, vele van a legszorosabb kapcsolatom,)
-Jamessel vagyok, egy erdő szerűségben, de már indulni készülünk haza.
-Jó, akkor siessetek, szia!
-Oké, szia!
-Menjünk?-kérdezte James egy kicsit ideges tekintettel.
-Aha! De mi a baj?
-Semmi csak... 
-Mi csak?
-Hááát, hogy is mondjam!?
-Magyarul,cseszd meg!
-Jó, akkor mondom... Eltévedtünk!
-Mi a...?
Amikor James közölte velem hogy eltévedtünk, akkor azt hittem hogy ott helyben elüvöltöm magam, de nem tettem. -Hogy mi van!?-kérdeztem 2 oktávval feljebb.
-Bocsi, nem akartam,de miközbe futottunk nem figyeltem az utat és egyszerűen elt...-és itt lett elegem a magyarázkodásából, ezért voltam olyan hülye, hogy egy csókkal elhallgattattam.
James nem igen értette, hogy mi van, de rögtön vissza csókolt. Igaz,azt se tudtam hogy hol vagyok, de mivel James mellettem volt ez nem érdekelt.
Vagy 3 percen keresztül csak csókolóztunk de nem zavart. Sajnos levegő hiánya miatt elkellett válnunk.
-Ilyet máskor is csinálhatsz!-mondta egy perverz vigyorral a képén.-Hát, azt még meglátom!-Jól van, ha maga így játszik akkor én is!-Ezt meg hogy érted!-húzodtak mosolyra ajkaim.-Játszunk!-Oké.
-Akkor mondom a szabályokat! -
Rendben!-Én most megkérdezem tőled azt a dolgot, és te igent mondasz, aztán elmondom a 2.lépést! Oké?!
-Mégis milyen dolgot?-vigyorogtam mint aki nem tudja, hogy miről beszel, pedig igen is tudtam. Lábaim remegni kezdtek, a tenyerem izzadt mint egy... nem tudom hogy mi, de nagyon, az a lényeg, úristen csak most esik le, hogy azt akarja, hogy legyek a barátnője!? Huuuh, azt hiszem szerelmes lettem!! Ezt tényleg én mondtam!? Gyerünk Isa, mondj igent "mondta" a szívem, de az agyam meg azt, hogy még korai! Végül is, már megvolt az első randink!
-Hahóóó!?-James hangja zökkentett vissza a valóságba!-Igen!?-Na mit mondasz?-láttam a reményt a szemébe, hogy talán azt mondom hogy igen, de nem, nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés lenne!-igen,leszek! Mi, nem ezt akartam mondani,csak kicsúszott a számon, de ha most meg azt mondanám hogy bocsi de nem ezt akartam mondani, akkor teljesen össze- töröm! Jaaaaj, istenem!!Mégcsak el se tudok futni, vagy ilyesmi, mert azt se tudom hogy hol vagyok. Már készült megcsókolni, de nem sikerült neki mert én elkezdtem beszélni.

*James szemszöge*

El sem hiszem hogy igent mondott, de mióta kimonta, olyan furcsa lett!
-...oké?
-Mi, mi van? Bocsi nem figyeltem!
-ahj, elmondanád végre a szabályokat?!
-jaaaa, igen persze! Istenem, most mit mondjak? Megkell próbálnom nem arra gondolni, hogy miért ilyen fucsa!
-Akkor az a szabály hogy...nekem ez így nem megy!!!-Mi nem megy?
-Tudod te azt, szóval miért vagy ilyen furcsa, mióta azt mondtad hogy leszel a barátnőm!?
-jaj istenem, az igazat?
-igen! Kérlek ne hazudj nekem!
-Rendben, szóval én azt hiszem hogy túlságosan beléd szerettem, de ez nekem még kicsit korai, lehet hogy tudok egy kisebb részt az életedről, de ez még nem hiszem hogy minden volt! Mert még te sem tudsz mindent rólam! És szerintem előbb jobban megkéne ismerkednünk! Én még nem tudnék a barátnőd lenni! Bcsáss meg!
-huh, ez most, ez most...-elfutottam, nem birtam volna tovább ott maradni, mert azt hiszem hogy én is bele szerettem! Mintha egy világ tört volna össze bennem! Csak 5 napja ismerem,  de mára olyan fontos nekem, mint még soha semelyik lány nem volt. Csak futottam és néha éreztem hogy valaki követ, és reménykedtem benne hogy Ő az, de nem! Lerogytam a földre, és csak sirtam! Pár perc múlva elkezdett esni az eső is! Csak arra tudtam gondolni hogy mégcsak pár napja ismerem, de az életem része lett, egyszerűen nem, nem tudok nélküle élni. Nem megy amióta megláttam csak rá gondolok! Istenem, most mintha egy lyuk lenne a hasamban, nem tudhatom magam mellett és ez fáj. Amikor megcsókolt olyat éreztem, mint még soha semelyik lánynál sem. Amikor hozzám ért, a bőröm úgy égett mintha leforráztam volna magam, de nem ezt Ő váltotta ki belőlem, azt hiszem Ő a nagy Ő! A könnycseppek patakként folytak az arcomon. Még egy ideig ültem ott, de gyszercsak egy nagy sikolyt hallottam!

*Isabella szemszöge*

Csak futok, de nem tudom hogy hova, az eső is elkezdett esni, és Louis sem veszi fel a telefont. Kétségbe estem, nem tudom hogy mit kéne csinálnom. És csak leültem egy fa végébe. Nem tudtam hogy sírok-e vagy, hogy ezek az esőcseppek, de nem is érdekelt nagyon!
Csak gondolkodni akartam. Érzem hogy valami mar belűlről, és nem tudom hogy mit jelent ez az érzés!? Csak tudnám hogy hol van! Oda mennék és életem végéig el sem engedném! Az elöbbi csókot se tudom kiverni a fejemből, olyan érzékien csóklt meg, olyan gyengéd volt! Azt hiszem, ő a nagy Ő!
Csak meg akarom találni! -Istenem üvöltöttem el magam! Megint elkezdtem futni, azt sem tudtam hogy merre, csak a végtagjaim vezettek. Elértem egy patakhoz, és láttam ott ülni Őt! A szívem automatikusan gyorsabban kezdett el verni. Már majdnem ott voltam, 1 méter se választott el tőle, amikor két meleg kezet éreztem magamon ami húz vissza. Azt hittem hogy James az, de ő ott ült előttem! Semmit nem látott csak sírt (szerintem)! Megfordultam, és egy idegen fiú/férfi kékes szemeibe ütköztem. Hírtelen egy sikoly hagyta el a számat, amikor felpofozott, és az ölébe kapott. Csak vitt és én azt sem tudtam hogy hova, csak sírni tudtam. Még kb. negyed órán keresztül cipelt, és egy elhagyatott faházba tett le egy koszos ágyra. Lefogta mind két kezemet, és lekötözte. Én közbe csak annyit tudtam mondani hogy 'segítség' más nem jött volna ki a torkomból. Miután megbizonyosodott arról, hogy nem tudok kiszabadulni elkezdett nevetni.
Meg akartam kérdezni hogy mi ilyen vicces, de a számat is leragasztotta, így tudtomra adta hogy nem igen kéne próbálkoznom. Fél óráig még úgymond követte hogy mit cselekszek, de utána kiment a házból, ahol nem mellesleg büdös is volt. Miután megbizonyosodtam róla hogy nem lát, és nem is hall, elő vettem a telefonom, amit nagy szerencsémre nem vett el a "rablóm", és írtam egy üzenetet Jamesnek.

"Segíts kérlek!!! Egy fickó elrabolt, egy romos házba vagyok!!! Siess!!! xoxoxo" 

Gyorsan elküldtem, de nem figyeltem eléggé, és a fickó észre vette hogy mit csinálok. Kikapta a kezemből a telefont és a földhöz vágta. Szerintem még időben elküldtem. Nagyon bepánikoltam, nem tudom hogy, hogyan szabadulhatnék ki.

*James szemszöge*

Vajon ki volt ez, és miért!? Csak ez a mondat járt a fejemben. Bárcsak tudnék segíteni neki, bárki is az! És mi van ha Isa volt az? Mit mondok majd a többieknek? Istenem, ha bármi baja esik én megölöm magam! Megkell keresnem! Azzal a lendülettel felálltam, és elkezdtem futni. Már javában benne voltam az erdőbe, amikor a telefonom elkezdett pittyegni. Kaptam egy üzenetet. Isa képe villogott a képernyőmön, rögtön meg nyitottam.
Miután elolvastam, düh öntötte el az egész testemet, olyan düh volt bennem mint még soha. Az első dolog amit tehettem az, az volt hogy értesítem Louist. Kicsöng, kicsöng...- Igen?
-Szia Louis, van egy kis gond!-Mi, Isa jól van?-Nem tudom, épp ez az!
-Mi az hogy nem tudod?!-Jaj Louis, én nem akartam, de egyszerűen megtörtént!-Mégis mi?
-Hát kicsit össze kaptunk, vagyis inkább...-A lényeget!
-Jó, most nem tudom hogy hol van, de az előbb hallottam egy nagy sikolyt, ami nem is volt olyan messze, aztán kaptam egy üzenetet természetesen Isatól, amiben azt írta hogy segítsek neki mert elrabolták, és most egy romos házba van. Louis mondd meg hogy mit tegyek! Louis, Louis!-már szinte üvöltöttem a telefonba, de semmi!

*Louis szemszöge*

James szavai olyanok voltak mintha nyílakat lőttek volna szívembe! Mikor meghallottam azt a szót hogy elrabolták, akkor mintha meglőttek volna. A telefon kiesett a kezemből és csak rángatóztam meg sírtam. Az utolsó dolog amit láttam, hogy a srácok rohannak be a szobába, és James a telefonba üvőltözi a nevemet, és utána a szemeim lecsukódnak és csak a sötétséget látom. Kezd bevillanni pár kép egy mosolygós lányról, mellette egy fickó aki Isat veri, és látni az unokahugom szemében a kétségbeesettséget, csak segítségért kiabál. Mintha zuhannék egy ház tetejéről egészen a ház aljáig, és érzem hogy amikor földet érek valami nagyon rossz dolog fog történni.

*Harry szemszöge*

A srácokkal az étkezőben ültünk, amikor Louis hirtelen felállt és elkezdett beszélgetni valakivel, engem különösebben nem érdekelt. Csak a szívemben lévő fájdalomra tudok gondolni. Azt nem tudom hogy miért ilyen rossz érzés nekem, hogy Isa épp Jamessel randizik, és biztos jól érzik magukat. Csak azt tudom hogy nagyon fáj. Gondolkodásomból Louis kiabálása zökkentett ki. Rögtön rohantunk a nappaliba, ugyanis ott volt, csak nem úgy ahogy számítottunk rá, hanem a földön fekve, könyes szemekkel, ájultan. Hallottam a telefonból egy hangot, ezért felkaptam és beleszoltam.
-Mi a franc történt ember???...